Ha orgazmus van, jól vagyunk

Térjünk vissza az orgazmushoz és a „JÓ”-hoz.

Az elhangzottakhoz tegyük hozzá, hogy az ember a legszexuálisabb állat. Ez nem az én megállapításom. Ez az etológia, a humán etológia egyik megállapítása.

A nemi életünkben igen ritkán keressük azt, hogy utódot nemzzünk, de nagyon sűrűn keressük pont ezt az orgasztikus élményt, boldogságot, pont ezt az egymásra találást. Férfi és nő energiának az egymásra találását, ami egy izgalmi állapot is. Igaz?

Az ember fel van dobva, pezseg, érzi, hogy él, de nem csak ez, hanem amikor ez jól működik, akkor az ember boldogabb, türelmesebb, kiegyensúlyozottabb. Nem lesz idegbajos, nem fog kiborulni a kollégáin, a főnökén és egy csomó mindent sokkal könnyebben visel.

Bátran ki lehet jelenteni, hogy mikor az erotika, a nemiség az életemben jól van, akkor nagyon sok minden nem zavar. Sem a húsz éves autó, sem a tavalyi farmerem. Mit számítanak ezek a piti körülmények, ha a lényeg „JÓ”-l van, akkor ettől majd mindenhol jól vagyok.

És ha ez nincs jól, akkor vehet az ember magának tízmilliós, krómozott, nyolc méter hosszú autót, hogy asszociáljanak róla a Lingamja méretére. Meg festheti a haját, meg a szempilláját, meg vetkőzhet az utcán, árulva magát mindenkinek, és lehet sok pénze, és kacsalábon forgó palotája, ha nincs „JÓ”-l a nemi élete, mégsem boldog.

Fehér ember társadalmában szorult helyzetben vagyunk. Természet közelibb népek sokkal felszabadultabban élik a szexualitásukat, és sokkal több boldogságot szabadítanak fel maguknak is, és közegként is sokkal többet szabadítanak fel egymásnak.

Idézet a Tanfolyam vezető „Mi a Tantra ma?” című könyvéből