Omladozó erkölcsi morál, túlzott szabadosság

Egyre erősebben jelen van az olyan világi társadalmi viselkedés, ami megtévesztő és természetes szellemi értékektől távolító, kísértő tevékenységet folytat. Tevékenység, ami mögött nagy pénz áll, és a pénzzel pénzcsináláson túl semmi más célja nincs, miközben teljesen érdektelen, hogy milyen természetes vagy szellemi beilleszkedett életvezetési normákat ás alá.

Most, ezt akarjuk vagy nem akarjuk, ide születtünk, ebben vagyunk.

Van egy elavult, kinőtt, omladozó, félig meddig elhallgatott, de félig meddig elvárt morális-erkölcsi rendszer, amiből már jó ideje nincs megnyugtató rend. Nem lehet tudni ez a rendszer képes-e önmagára ébredni, a saját frissítő újjá-rendeződése, aktualizálása céljából. Azt sem lehet tudni ki vagy kik ennek a rendszernek a felelős alakítói, szellemi irányadói. A katolikus pápa? Valamelyik ortodox pátriárka? Valamelyik európai gyűl-a-vész fórum? A világi pénz oligarchák? Valamelyik minisztérium? A politika? A tanárok? A szülők?

Vagy ki???

És van egy túlságosan elszabadult szabadosság, semmilyen kijelentett, vállalt irányultsággal, ami csupán az önmagáért gyakorolt élvezkedés szabadságát emeli piedesztálra.

Aki/ami a könnyedség illúzióját hirdetve, minden értéket laza felsőbbrendűség tudattal utasít a kukába. Kérdéses, ebből milyen biztonságos, beteljesítő és boldog életvezetési rendszer alakulhat ki a jövőben. Milyen párkapcsolat, -család, -utódvállaló modellt tud adni a társadalomnak.

Hosszútávon – gondolom – a normálisabb réteg csak belátja, hogy a megveszek mindent, amit akarok és fapadossal elmegyek mindenhova ahova akarok miközben „majd megveszek” „örömöm”-ben életvezetésen túl is kell legyen Valami az ÉLET-ben. Mikor egyszer majd benő a feje lágya, talán csak észreveszi, hogy a „laza vagyok, félmeztelenül alkoholizálok, összevissza keverek és keveredem”-en túl valami lényegesebb értékeket is kell találni a beteljesedett boldog élet elérése céljából.

Idézet a Tanfolyam vezető „Mi a Tantra ma?” című könyvéből