Szexuális teremtőerő, mint isteni ajándék

Visszamegyünk a Tantrához.

A tantra a szexuális erőben azt a teremtőerőt látja, ami a létezés egyik legnagyobb mozgatója, és a létre jövés, a születés alap ereje.

És most teológiai magyarázatot fogok adni: Isten, amikor teremti a Mindenséget, akkor Ő ugye létre szüli a Teremtést. Istennek a tudata (Shiva elv) kitalálja, majd ezzel megtermékenyíti Istennek az energiáját (Shakti elv), aki képes megcsinálni, létrehozni. Ami eddig nem volt, mostantól kezdve lesz.

Így bomlik létre a Teremtés.

Ez a teremtéselméletünk a kereszténységben, a Bibliában, a zsidó, ószövetségi gyökerű teremtéselmélet.

Akkor most óvodás színvonalon folytatom. Isten minden állatból teremt kettőt, egy fiút és egy leányt, egy hímet és egy nőstényt és utána összeengedi őket, hogy ők szeressék egymást vagy legyenek együtt és/de nem teremt nekik „gyereket”.

Én általában lóval szoktam elmondani – nem tudom miért, megragadt nekem, már vagy tíz éve mindig lóval mondom el –, Isten csinál egy fiú lovat és csinál egy leány lovat. Összeengedi őket, de nagy boldogtalanságukra nem csinál nekik egy kicsi lovat, amit nézegessenek. A Teremtő átinvesztálja a teremtőerőt – felét a fiú lóba, felét a leány lóba – és azt mondja: tegyétek már ti össze és nemzzetek, szüljetek magatoknak kicsi lovat. És ha nem vagytok erre képesek, a franc belé, pusztuljon ki az, amelyik ennyire sem képes… Az az élő, aki nem képes átvenni ezt a felelősséget, hogy újrateremtse a következő generációt az mehet a levesbe.

Így nézve, a szexualitás az egy isteni ajándék. Isten az Ő teremtőerejét átinvesztálta az élőlényekbe azért, hogy örömben, saját örömükben, a következő generáció létrehozása irányában ezt a teremtőerőt használják.

A kettéosztott teremtőerő egymásra találása hordozza magában azt a jót, amit a teológia úgy ír le, hogy Isten miután kitalál és létrehoz Valamit – idegen gyökerű kifejezéssel a „Kreátor” „kreál” –, a végén megnézi és megállapítja, hogy „JÓ”. Egy hosszabb folyamat után még pihenőnapot is kivesz – mikor nem tevékenykedik, csak megpihen – és nézegeti, hogy mit is kreált ez idáig. Miként korábban már részleteiben „JÓ”-nak látta, most már az összképben „gyönyörködik”.

Ez a szexuális teremtőerőben elrejtett „JÓ”, ami a teremtő orgazmus során szabadul fel.

A szexuális teremtőerőben elrejtett „JÓ”, az orgazmus során szabadul fel.

Egy-egy orgazmus is jó, főleg, ha utólag visszatekintve rá is „JÓ”.

És/de a folyamat, az összkép és az abból fakadóak, létrejöttek egyenesen „gyönyörködtetőek”. (Kell-e ennél szebb kép férfi és nő együttéléséről?)

Az orgazmus a kreátori erők nemzőaktusának „fény”-e, ami nem csak abban a röpke időszakban, hanem utána is még jó ideig áthatja az embert. Öröm, minek fényében mind magát, mind a világot „JÓ”-nak látja. Legalábbis sokkal „JÓ”-bbnak mint mikor nincs alkalma a saját „fél” teremtő erejével megajándékozni a másik oldalt, és a másik „fél” teremtő erejét önmagához ölelni, önmagába fogadni.

Orgazmustól „JÓ” az ÉLET.

Orgazmus híjával kevésbé „JÓ” az élet.

Idézet a Tanfolyam vezető „Mi a Tantra ma?” című könyvéből